Az ablakban ült és cigizett. A szemben lévő ócska panellakó szomszédoknak már ismerős lehet a kis fehér köntöse, a rózsaszín szülinapjára kapott bögréje és a rá jellemző kávészürcsölgetés.
Azt viszont senki sem tudta, hogy akkor éppen mi járt a fejében. Csak ő.. és talán az, akire gondolt. Nem, az lehetetlen. "Ő" nem gondolt rá sehogy sem. "Ő" senkire sem gondol ÚGY. "Ő" más, mint a többiek.. legalábbis ezt szerette volna a lány hinni. Lehet, hogy igaza van és tényleg egy teljesen megfejthetetlen, különös és új személyiség áll előtte. De az is lehet, hogy mindez csak álca és a fiú ebből táplálkozik. Másokból, mások érzéseiből. Jelen pillanatban a naiv lány érzéseiből. Annak a naiv lánynak az érzéseiből, aki valójában azt hitte, hogy érzései sincsenek, hogy belül sötét és üres. Tévedett.
Egészen különös, hogy még csak nem is találkoztak, de a lányban már akkor elindult valami. Érezni kezdett újra. Valamit, valami megmagyarázhatatlant.
Talán beleszeretett a fiú hangjába..
|